Szaloncukor története:

Újra eltelt egy év és megint elkezdődik a karácsonyi készülődés. A legfontosabb szerepet a karácsonyi vacsora mellett a pompásan feldíszített fa fogja betölteni. És mi is a fán a legfontosabb alkotóelem? Ezt találgatás nélkül is mindenki tudja, hogy a szaloncukor.

Báró Podmaniczky Frigyes feljegyzéseiben leírja, hogy egyik nagynénikéje, egy osztrák hölgy volt az, aki 1825-ben először állított karácsonyfát Magyarországon. Aszalt gyümölcsöket, mézeskalács figurákat, papírból kivágott díszeket, süteményeket akasztottak a karácsonyfára. Csak az 1800-as évek végétől terjedt el a szaloncukor készítés és vele együtt a karácsonyfa díszítés. A szaloncukor neve a német Salonzuckerl szóból ered. Előszőr a díszes selyempapírba cukorkákat és csoki golyót csomagoltak.

Szaloncukor készítése

A szaloncukor a XIX. század közepén jelent meg hazánkban először, 1891-ben Hegyesi József "magyar francia szakács már tizenhétféle szaloncukorreceptet említ. A cukrászok nagykönyv szerint készítették a szaloncukrot a kívánt ízűre, bevonatúra. Az elkészült szaloncukrok elegáns csomagokban kerültek a polcokra. Az ünnepek előtt a cukrászdák plusz szolgáltatást vezetnek be a szaloncukor kiszállítást.. A legnevesebb cukrászdákban hatalmas mennyiségű szaloncukrot készítette. A formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt, kivették és becsomagolták. A papírgyárak ekkortájt közel 1000 fajta sztaniolpapírt készítettek, hogy biztosítani tudják a széles választékot. A papírra angyalkákat ragasztottak, és már lehetett is a karácsonyfára akasztani. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy elegáns cukrászdában vásároljon szaloncukrot az ünnepekre, ezért sokan otthon készítették el saját recept alapján a szaloncukrukat.

Szerencsére manapság már nem számít luxusnak, hogy szaloncukor kerüljön a fára. Mindenki megtalálja saját ízlésének és elképzelésének valót.